Régóta taxizom. Hol többet, hol kevesebbet. Néha tényleg praktikus, mert pikk-pakk ott van az ember, ahol akar. Taxiztam sokat külföldön is, ott is változó a minőség, az ár.

Arra gondoltam, elindítom ezt a blogot, mert taxizni (néha) kell. Lehet külföldről jó példákat hozni, abból talán mindenki okul. Nem szeretem szídni a taxisokat, mert az évek során azt vettem észre, tisztul a kép, egyre többen gondolják azt a taxisok közül, hogy egy szolgáltatást végeznek és nem szívességet tesznek azzal, hogy értemjönnek és elvisznek a-ból bébe.

Miután jobbító szándékkal indítottam a blogot, sajnos azokat az eseteket kell kiemeljem, amelyekkel heti szinten találkozom. Ilyen az üvöltő brékóbrékó. A saját hangját nem hallja tőle a taxis, én pedig - ha éppen csendre vágyom, vagy valami halk zenére, de erről egy pár mondattal később - ott ülök, szinte a diszpécserhölgy szájában és hallgatom a brekegést, ami két "forgalmazás" között elhangzik. Amikor kérem, hogy halkítsa le, a parasztabbik válasz az, hogy "sajnos hallanom kell, én ebből élek". Akkor szoktam mondani, hogy "nem, kedves uram, most belőlem él, mert én fizetek az út végén, legyen kedves lehalkítani". Rendszerint ez hat. Visszatérve a zenére: egyszer egy kisebb tanulmánykötetet fogok összeállítani azokból a magyarázatokból, amelyek arról szólnak, hogy miért NINCS zene az autóban.Szerintem az alap (lenne). Főleg, hogy találkoztam olyannal, akinek több hónapja (sic!) nincs és nem is hiányzik neki. Pfff. 

De, hogy valami jót is írjak. Rendszeresen utazom a kétezressel, tekintettel a kellemes árakra és az évek óta egyre felfelé ívelő színvonalra, taxisokra. A Ferenciek teréről mentem haza, elkerülte a figyelmemet, hogy beállt a kollega a buszmegállóba, még kényelmesen elszívtam a cigit. Aztán észrevettem, hogy ott dekkol. Beültem, megvitattuk, hogy cigizni az utcán, de lakásban, taxiban nem. Kértem tőle egy kis zenét. Készségesen felajánlotta a jazzy-t. Majd - mintegy magához ragadva a szót - mondta, hogy engedjek meg egy kis önreklámot: ha szeretem az igényes zenét, biztosan szeretem a jazzes rockot is. Ő ugyanis egy együttes tagja és ha gondolom, októbert 16-án menjek le a Zöld Macska nevű helyre az Üllői útra, mert a kortársaival - 40-50 év körüli fószerek - ott játszanak instrumentális blues-os, jazzes rockot, szeretettel vár.

Ő egyébként a második taxis volt már, aki zenélt, az előző meglátta bennem a menedzsert és kétnaponta hívott, hogy mikor tunánk dumálni az együttes felvirágoztatásáról.

Neked van jó sztorid a taxisokkal? Vagy vertek már át? Ültél már büdös kocsiban? Írd le, oszd meg, segítsünk egyik életterünk jobbításán, közösen!