Taxik - utas szemmel

Régebben volt egy politikai reklám, egy óriásplakát, amelyen ez szerepelt: A kormány helye a bal oldalon van, egy autóbelsőt mutatott a kép. Ezt csak azért idéztem ide, mert a taxisoknál állandó téma ez a politika. Van, akivel egészen jól el lehet erről beszélgetni, én - főleg két pohár bor után - egészen szószátyár vagyok a témában. Van viszont egy "kedvencem", akivel már volt alkalmam többször utazni, nem írom ide, melyik cég embere, de sűrűn utazom velük, tehát nagy a valószínűsége, hogy találkozunk. A bácsi - már nagyon benne van a korban - az örök morgó, nagyon balos. Folyamatosan üvölt a KlubRádió, rendszerint  Bolgár György ismétlőműsorára ülök be a gépjárműbe. Valahogy nekiálltunk a témának, általában ő kezdi. Én úgy vagyok vele, hogy mindig éppen azt védem, aki nincs jelen és aki védelemre szorul, nála rendszerint a jobboldalt. Hosszasan beszélt arról, hogy a FIDESZ kormány mit fog művelni, hogy majd a bugyinkba is belenéznek, hogy a kétharmaddal királyságot fognak létrehozni, hogy mire jó a NeNyi, mire én kontráztam, hogy a kormányváltás törvényszerű volt, hogy ezt a fajta nyúlás-rablási technikát már nem lehetett tovább csinálni. Szerencsére akkor értem célba, amikor oda érkezett a beszélgetés, hogy a bácsi azt mondta:" Most miről beszél? Mindenki lop! Ha maga ott lenne, biztosan maga is lopna!" Mondtam neki, hogy én államigazgatás körül dolgozom és még soha nem jutott eszembe lopni, se csalni, se saját zsebre dolgozni. A történet persze őt minősíti, viszont egy jópontot felírtam neki, mert két napra rá kiesett a zsememből a mobilom és egy nap körömrágás után visszakptam tőle. De az, hogy hogyan került vissza, már egy másik történet, ígérem, megírom :)

Továbbra is várom az izgalmas taxiskalandokat, nagyon szeretnék este olvasgatni :)

republic.banana3@gmail.com

Épp tegnap jöttem haza az Oktgontól, szokás szerint késésben voltam,hosszú volt a nap, ráadásul még a délután folyamán is dolgoztam, igaz, egy pohár sört már fél hatkor legurítottam.A K&H elé kértem az autót, hamar be is gördült, egy nagyon szimpatikus, 70 év körüli, elegáns,fehér inges, nyakkendős bácsi vezetett, aki nagyon meglepődött rajta, hogy be akarom kötni magam. Mondtam neki - elővettem az udvarias szövegemet, erre nem lehet mit mondani, gondoltam, egyébként tévedtem, mert mondott :) - hogy "én, drága Uram, nem magában nem bízom, hanem a körülöttünk furikázó elmebetegekben".

A bácsi somolygott egyet a bajsza alatt, aztán elmesélte, hogy ő 40 évig (sic!) taxizott, ma már nyugdíjasként csinálja, néha egy-egy órára beszáll az autójába.Elmondása szerint életében egyszer sem történt baja, most pedig egy olyan autóban ülök, amelyikben nyolc légzsák vesz körül, maga, az autó 4 tonna és ha rálép a fékpedálra, mind a négy kerék megáll, mint a gerely, tehát olyan nagyon nem kell tartani balesettől, bár - tettem hozzá - én inkább azoktól félek, akik mögöttünk nem tudnak megállni.

Egyébként nem ő volt az első taxis, aki régóta a szakmájában dolgozik, kedves, előzékeny,az autójában minden automa, ad magára és a kocsijára, udvarias és nem dől belőle a panasz...szimpi!

Ha van sztorid, ne hezitálj elküldeni :-) republic.banana3@gmail.com

Régóta taxizom. Hol többet, hol kevesebbet. Néha tényleg praktikus, mert pikk-pakk ott van az ember, ahol akar. Taxiztam sokat külföldön is, ott is változó a minőség, az ár.

Arra gondoltam, elindítom ezt a blogot, mert taxizni (néha) kell. Lehet külföldről jó példákat hozni, abból talán mindenki okul. Nem szeretem szídni a taxisokat, mert az évek során azt vettem észre, tisztul a kép, egyre többen gondolják azt a taxisok közül, hogy egy szolgáltatást végeznek és nem szívességet tesznek azzal, hogy értemjönnek és elvisznek a-ból bébe.

Miután jobbító szándékkal indítottam a blogot, sajnos azokat az eseteket kell kiemeljem, amelyekkel heti szinten találkozom. Ilyen az üvöltő brékóbrékó. A saját hangját nem hallja tőle a taxis, én pedig - ha éppen csendre vágyom, vagy valami halk zenére, de erről egy pár mondattal később - ott ülök, szinte a diszpécserhölgy szájában és hallgatom a brekegést, ami két "forgalmazás" között elhangzik. Amikor kérem, hogy halkítsa le, a parasztabbik válasz az, hogy "sajnos hallanom kell, én ebből élek". Akkor szoktam mondani, hogy "nem, kedves uram, most belőlem él, mert én fizetek az út végén, legyen kedves lehalkítani". Rendszerint ez hat. Visszatérve a zenére: egyszer egy kisebb tanulmánykötetet fogok összeállítani azokból a magyarázatokból, amelyek arról szólnak, hogy miért NINCS zene az autóban.Szerintem az alap (lenne). Főleg, hogy találkoztam olyannal, akinek több hónapja (sic!) nincs és nem is hiányzik neki. Pfff. 

De, hogy valami jót is írjak. Rendszeresen utazom a kétezressel, tekintettel a kellemes árakra és az évek óta egyre felfelé ívelő színvonalra, taxisokra. A Ferenciek teréről mentem haza, elkerülte a figyelmemet, hogy beállt a kollega a buszmegállóba, még kényelmesen elszívtam a cigit. Aztán észrevettem, hogy ott dekkol. Beültem, megvitattuk, hogy cigizni az utcán, de lakásban, taxiban nem. Kértem tőle egy kis zenét. Készségesen felajánlotta a jazzy-t. Majd - mintegy magához ragadva a szót - mondta, hogy engedjek meg egy kis önreklámot: ha szeretem az igényes zenét, biztosan szeretem a jazzes rockot is. Ő ugyanis egy együttes tagja és ha gondolom, októbert 16-án menjek le a Zöld Macska nevű helyre az Üllői útra, mert a kortársaival - 40-50 év körüli fószerek - ott játszanak instrumentális blues-os, jazzes rockot, szeretettel vár.

Ő egyébként a második taxis volt már, aki zenélt, az előző meglátta bennem a menedzsert és kétnaponta hívott, hogy mikor tunánk dumálni az együttes felvirágoztatásáról.

Neked van jó sztorid a taxisokkal? Vagy vertek már át? Ültél már büdös kocsiban? Írd le, oszd meg, segítsünk egyik életterünk jobbításán, közösen!