Épp tegnap jöttem haza az Oktgontól, szokás szerint késésben voltam,hosszú volt a nap, ráadásul még a délután folyamán is dolgoztam, igaz, egy pohár sört már fél hatkor legurítottam.A K&H elé kértem az autót, hamar be is gördült, egy nagyon szimpatikus, 70 év körüli, elegáns,fehér inges, nyakkendős bácsi vezetett, aki nagyon meglepődött rajta, hogy be akarom kötni magam. Mondtam neki - elővettem az udvarias szövegemet, erre nem lehet mit mondani, gondoltam, egyébként tévedtem, mert mondott :) - hogy "én, drága Uram, nem magában nem bízom, hanem a körülöttünk furikázó elmebetegekben".

A bácsi somolygott egyet a bajsza alatt, aztán elmesélte, hogy ő 40 évig (sic!) taxizott, ma már nyugdíjasként csinálja, néha egy-egy órára beszáll az autójába.Elmondása szerint életében egyszer sem történt baja, most pedig egy olyan autóban ülök, amelyikben nyolc légzsák vesz körül, maga, az autó 4 tonna és ha rálép a fékpedálra, mind a négy kerék megáll, mint a gerely, tehát olyan nagyon nem kell tartani balesettől, bár - tettem hozzá - én inkább azoktól félek, akik mögöttünk nem tudnak megállni.

Egyébként nem ő volt az első taxis, aki régóta a szakmájában dolgozik, kedves, előzékeny,az autójában minden automa, ad magára és a kocsijára, udvarias és nem dől belőle a panasz...szimpi!

Ha van sztorid, ne hezitálj elküldeni :-) republic.banana3@gmail.com